Ennek a bejegyzésnek már pár hete keresem az elejét, nagyon nehéz megfogni, de próbáljuk meg. :) A történet akkor kezdődhetett, amikor először vettem észre, hogy már nem tudok ugyanúgy reagálni a világra, mint régen.
Volt egy pillanat, amikor valami bennem megroppant: ott álltam egy teljesen hétköznapi helyzetben, és egyszerűen nem értettem, miért...
Képzeld el, hogy a gyereknevelés nem folytonos huzavona, nem örökös határhúzás, hanem egy olyan közös út, amelyben szabadság és felelősség kéz a kézben halad – szülőként, pedagógusként pedig nemcsak túlélünk, hanem jelen vagyunk. Jól vagyunk. Sőt: örömünket leljük benne.
Ismerős a helyzet? Megfogadod, hogy mától másképp lesz: több mozgás, kevesebb képernyőidő, egészségesebb étkezés, több türelem – magaddal vagy épp a gyerekeiddel szemben. Az első napokban szárnyalsz, érzed a változás friss szelét. Aztán jön az este, amikor "csak most az egyszer" elmarad a séta, kimarad a fejlesztő feladatok gyakorlása, elcsúszik a...
Van az úgy, hogy egy új információ hallatán reflexből jön a válasz: "Na, ez biztos nem igaz." Ismerős? Ne aggódj, nem vagy vele egyedül! Van is erre egy jól hangzó nevünk: Semmelweis-reflex. És igen, van köze a híres orvoshoz.
Nos, ahogy ezen a képen elidőzöm, eszembe jut egy fontos dolog: ki mondja meg, hogy mi a "rend" és mi a "káosz"? És vajon van-e egyetlen, mindenkire érvényes recept a zűrzavarból való kilábalásra?
Egyre kevesebben vagyunk azok, akik minden napjaikban fizikai munkát végeznek, viszont ebből sokszor az következik, hogy többet is ülünk. Minden tevékenységünknek megvan hosszútávon a következménye, így a tartós üléstől kialakuló tartásdeformitásokra és azok hatására ajánlott odafigyelni. Nem biztos, hogy érdemes megvárni míg elkezd fájni.
Havi rendszerességgel megjelenő blogbejegyzéseinkben számos a mozgással, mozgásfejlesztői folyamtokkal, idegrendszert és önismeretet érintő témákkal várunk!