Elektronikai eszköz helyett kicsinek, nagynak??? 

Aki ismer, tudja, hogy mindig elmondom, nem könnyű szerintem a mai világban egyensúlyban lenni a technikai fejlődéssel úgy, hogy igazán természet és emberközeliek maradjunk, de talán a saját vágyai szintjén mindenki megtalálhatja a saját egyensúlyát.

Mi okozza többek között a nehézséget? Számos oka van és lehet.

Például a dopamin-felszabadulás. Hiszen ez a neurotranszmitter egy olyan jelzőmolekula, melynek felszabadulása jutalomérzettel jár az agyban, magyarul örömöt okoz, ezért megnehezíti az eszköz letételét.

Aztán ott van a FOMO jelenség (Fear of Missing Out). Az érzés, amit akár nap, mint megélhetünk, egy folyamatos rettegés attól, hogy lemaradunk valamiről, ha nem használjuk az eszközeinket. Ezért pörgetjük a Facebook oldalt, nézzük meg a híreket, ellenőrizzük folyton az e-maileinket és amúgy ezért nem megyünk ki a mosdóba egy érdekes előadás vagy film alatt.

Nem utolsó sorban ott van az unalom. Amíg nem voltak ilyen könnyen elérhetőek ezek az eszközök, csak egy unalmas pillanatunkban elfeküdtünk az ágyon, vagy néztük a csillagos eget, de manapság az emberek többsége, ha unatkozik, gyakran az elektronikai eszközéhez fordul. Ez megnehezíti, hogy más tevékenységekre összpontosítsunk, mint például a olvasás, a tánc, a zenehallgatás, az éneklés, a séta vagy a szeretteinkkel való időtöltés.

De ha ez nem volna elég, ott vannak a push értesítés, aminek a felvillanása arra ösztönös bennünket, hogy az adott ingerre figyeljünk. És emellett algoritmusokkal programozott tudatosan tervezett applikációkkal találkozunk.

És akkor most stop! Ez az érem egyik oldala. De ott a másik is. Azért jelentősen megkönnyítik az életünket számos területen. Szóval akkor mit tehetünk?

Mondok tippeket a tudatos használóvá váláshoz, majd leírom, hogyan éltem meg ezt én az elmúlt években, milyen kihívásokat és pozitív hozadékokat látok én ebből a szempontból.

Szóval tudatos használat, amit nekünk X és Y generációs felnőtteteknek ki kell alakítanunk, hogy gyermekinket is megtaníthassuk, segíthessük az egyensúly fenntartásában (persze, ők meg majd megtanítanak minket, ha hagyjuk a benne rejlő lehetőségekre.)  

Hasznos elgondolásaitokat, szabályzásainkat rögzíteni valamilyen formában és ha nagyobb gyerekeket nevelünk, vagy nagyobb gyerekkel dolgozunk együtt, érdemes egy közös szabályzást kialakítani, így nekik is könnyebb a betartás és a betartatás, amellett, hogy érezhetik a családhoz, csapathoz tartozás élményét.

Ha megbeszéltük mire szeretnénk használni őket, ajánlatos rövid és hosszútávú célokat kitűzni. Megtervezni a használat pontos időtartamát és beiktatni egy másfajta tevékenységet az agy pihenése érdekében.

Ígértem saját élményt! Íme:

Másfél évvel ezelőtt egy kis angyalnak adtam életet, aki azóta részben felforgatta az életünket. A születése előtt egy nagyon aktív életvitellel rendelkeztem, mind fizikai, mind szellemi szinten és ha eléggé elfáradtam ezekben érzelmi szinten is. Ő egy kis megváltásként jött, mert amit egyedül nem tudtam megváltoztatni, pl. nem tudtam feladatokra nemet mondani igazán, ő ezt jelezte és megmutatta nekem az igazi határaimat. 

Az átlaghoz képest saját döntésből nagyon korán mentem vissza dolgozni, home officeban (szóval leginkább gép előtt görnyedve látott). Nyilván ez is hozta magával a további frusztrációimat és feszültségeimet az anyagi szerepemben is, ami mind a munkám mind a magánéletem rovására ment. És igen, mikor első körben ezzel nem tudtam megküzdeni minden nap bekapcsoltam a tévét egy rövid időre neki, amikor már a plafonon éreztem magamat elkeseredésemben, hogy egy kis szünetre leljek. 

Hál istennek Bogi születése pillanatától fogva nem aludt jól éjszaka. Utólag már örülök neki, mert a kialvatlanság juttatott el arra a szintű kimerülésre, amikor más szükségem volt szakember segítségére. Női energiákra volt igényem első sorban így az Anyák Egycsónakban Hannájához fordultam, akivel egy pár hónap alatt egy nagyon eredményes időszakot töltöttünk együtt. Kértem segítségét Kulcsár Györgynek, a főnökömnek, kollégámnak, akire nemcsak barátként tekintek, de olyan értékeket közvetít, amit nagyon fontosnak tartok és újabban inspirálódok új podcastjeiből is. Voltam olykor Joenál transzlégzésem is és ami megint segített blokkokat oldani. De, ami Bogi hazahozalától az életünk része és egyre többet gyakoroljuk, az a tánc és zene, a sok Ringató foglalkozás és az élmények Gerbert Judittal, a Győri Balett Matiné és Vaskakas Bábszínház izgalmas előadásai, szóval egy csomó jobb agyféltekés tevékenység, ami kikapcsol, segít. Szóval most már mi irányítjuk általában az életünket, nem pedig az elektronikai eszközeink és sok-sok minőségi időt töltünk egymással. 

Amit viszont időközben elfogadtam: 

Nem kell kizárnom minden eszközt, amit a babánk születése előtt használtam. Ők már tőlünk eltérő világban szocializálódnak. Ha tőlem nem, majd mástól látja. De megvan a lehetőségem, hogy megmutassam neki a saját példámmal, kongruensen, az általam ismert eszközök adta lehetőségeket és káros felhasználását is.

U.i: Az elején továbbra is nagyon nehéz lehet, hiszen új szokásakot kezdünk el kialakítani, ami alapvetően időigényes. Így érdemes eltávolítani azokról a helyekről, ahol sokat tartózkodunk. 

Nálunk például tudatosan nincs tévé a szobákban, csak a nappaliban. És igyekeztem tudatosan csak a számomra igazán hasznos alkalmazásokat telepíteni az eszközeinkre. És amit szerettem volna kihangsúlyozni nektek, hogy ha egyedül nem megy érdemes másokhoz kapcsolódni és/vagy a témában kompetens segítő szakember segítségét kikérni és türelmesnek lenni magunkkal és a változások következményeivel.

Szép napokat!

Melinda